Az álom határán a világ furcsa gomolyaggá változik. Valóság és ábránd, vágyak és félelmek, megtörtént dolgok és a reményteljes jövő, minden ott van összegabalyodva egyetlen, végtelennek tűnő képsorban. Mintha lassú, apró léptekkel indulnál, aztán mégis hirtelen, felfoghatatlanul sebes iramban lendülsz tovább. Megmagyarázhatatlan sorrendben kerülsz egyik helyről a másikra. Eleinte a képek, melyek nyugtalanná tesznek, még elég rémületet keltenek benned ahhoz, hogy visszarántsanak a valóságba. Egy pillanatra talán még a szemedet is kinyitod, aztán hanyatlasz vissza, az álmok kiszámíthatatlan, mágikus világába.
Néha az álmok menedéket nyújtanak. Elrejtenek a valóság fojtogató kínjai elől. Hagyják, hogy megpihenj, oltalmaznak és levegőhöz juttatnak. Ha a valóság túl drámai, túl kemény, túlságosan elviselhetetlen, a legjobb menekülés, ha álomba ringatod magad és néhány órára „elfelejted”, valójában mi elől is menekültél.
Akit viszont rendszeresen rémálmok gyötörnek, bármit megadna azért, ha napokig képes volna éber maradni anélkül, hogy egy percre is lehunyná a szemét. Számára az álom sokkal inkább csapda, mintsem védelmező menedék.
Ma éjszaka, mikor hatalmas-kövéren világít a telihold, sokak álma válik nyugtalanná. Egyesek majd végigszeretkezik az éjszakát, mások álmatlanul kószálnak a lakásban, lesz, aki a tv-t kapcsolgatva próbál elálmosodni, páran könyvet vesznek a kezükbe, egy-két ember talán bekapcsolja a rádiót… Persze telihold ide vagy oda, bizonyára akad majd, aki ugyanolyan nyugodtan alussza végig az éjszakát, mint bármelyik másik éjjelen.
Neked talán csak az álmaid lesznek különlegesebbek a szokottnál. Talán pont ma küld a tudatalattid megoldást egy problémára, amivel már nagyon régen küszködsz.
Ha mégsem jönne álom a szemedre, javaslom, könyökölj az ablakba és csodáld meg a teliholdat. Tagadhatatlanul gyönyörű, ahogy a csillagok apró fényeit elnyomva, ragyogón uralja az éjszakai égboltot…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: